Hitel: miért hisznek egymásnak a koalíciós partnerek?
Egy koalíció ígéretek láncolata. A partnerek hitele, vagyis az, hogy betartják-e a szavukat, legalább annyira tartja össze a kormányt, mint a közös többség.
Megjelent:
A „hitel” szónak a magyarban két jelentése van: kölcsön és hihetőség. A koalíciós politikában a második a fontosabb. Egy kormánykoalíció ugyanis ígéretek láncolata: a partnerek megígérik egymásnak, hogy megszavazzák a közös javaslatokat, nem buktatják meg a kormányt, és nem keresnek más többséget a ciklus közben.
Miért probléma a hitel?
A koalíciós megállapodást nem lehet bíróság előtt érvényesíteni. Ha az egyik partner a ciklus felénél úgy látja, hogy jobban jár, ha kilép, semmi sem akadályozza meg ebben, csak a következmények. A partnereknek ezért már a megállapodás pillanatában azt kell mérlegelniük, mennyire hihetőek a másik fél ígéretei.
A játékelmélet ezt elköteleződési problémának nevezi: az ígéret csak akkor ér valamit, ha a betartása a jövőben is érdekében áll annak, aki tette.
Mi teszi hihetővé az ígéretet?
Ismételt játék
Ha a pártok tudják, hogy a jövőben is szükségük lehet egymásra, a szószegés ára megnő. Az a párt, amelyik egyszer cserbenhagyta a partnerét, a következő tárgyaláson nehezebben talál szövetségest. A hírnév tehát érték, amelyet a pártok óvnak.
Nyilvános vállalás
Minél nyilvánosabb egy ígéret, annál drágább megszegni. Ezért kerülnek a megállapodások részletes, nyilvános szövegbe, és ezért jelentik be őket közös sajtótájékoztatón.
Választás előtti szövetség
Ha a pártok már a választás előtt bejelentik, hogy együtt kívánnak kormányozni, a választók számon kérhetik rajtuk a vállalást. Sona Golder 2006-ban megjelent könyve szerint az ilyen előzetes szövetségek a parlamentáris demokráciákban gyakoribbak, mint elsőre gondolnánk.
Kölcsönös túszok
A tárcaelosztás is lehet biztosíték: ha a partnerek egymás minisztériumaiba is delegálnak államtitkárt, mindkét fél rálát a másik munkájára, és egy esetleges szószegés hamar kiderül.
Amikor hiányzik a bizalom
A bizalomhiány egyik jele a hosszú kormányalakítás. Belgiumban a 2010. júniusi választás után 541 nap telt el, mire 2011 decemberében új kormány tett esküt. Ez idő alatt az előző kormány ügyvezetőként vitte az ügyeket. A tárgyalásokat a nyelvi közösségek közötti alkotmányos kérdések nehezítették, és a partnereknek minden részletet előre rögzíteniük kellett, mielőtt elkötelezték volna magukat.
Az ellenpélda az Egyesült Királyság: a 2010. májusi választás után öt nap alatt megalakult az ország első háború utáni koalíciós kormánya. A gyorsaság részben a brit hagyományból fakadt, amely nem tűri a hosszú kormányzati vákuumot, részben abból, hogy a partnerek gyorsan írásba foglalták a legfontosabb közös pontokat.
Tanulság
A koalíciós hitel nem ajándék, hanem építkezés eredménye. A pártok a szerződés szövegével, a nyilvánossággal és a kölcsönös ellenőrzéssel teszik hihetővé az ígéreteiket, és ahol ezek az eszközök gyengék, ott a kormányalakítás is lassabb és törékenyebb.