Hosszú tárgyalások: kormányalakítás Belgiumban és Hollandiában

Ha a kormányalakítás hosszáról esik szó, két ország neve szinte mindig előkerül: Belgiumé és Hollandiáé. Mindkettőben arányos választási rendszer, sokpárti parlament és erős tárgyalási hagyomány van, a hosszú kormányalakítás okai azonban részben eltérnek.

Belgium: két nyelvi közösség, két pártrendszer

A belga politika sajátossága, hogy a nagy hagyományos pártcsaládok a hetvenes évek végére nyelvi alapon kettéváltak. A kereszténydemokraták 1968-ban, a liberálisok 1972-ben, a szocialisták 1978-ban oszlottak flamand és francia nyelvű pártokra. Azóta a flamand és a vallon választók jórészt különböző pártokra szavaznak, a szövetségi kormányhoz viszont mindkét közösség pártjaira szükség van.

Ennek következményei:

• a kormányban általában négy-hét párt vesz részt;
• a tárgyalásokon a szokásos programviták mellett az állam szerkezetéről, a régiók hatásköreiről is meg kell egyezni;
• egy-egy közösség pártjainak vétója az egész folyamatot megakaszthatja.

A 2010. júniusi választás után 541 nap telt el, mire 2011 decemberében az új kormány letette az esküt. A 2019. májusi választást követően csaknem 500 napig tartott a folyamat, és a teljes jogú kormány 2020 októberében állt fel. A két időszakban ügyvezető, illetve átmeneti kormányok vitték az ügyeket.

Hollandia: sok párt, alacsony küszöb

Hollandiában a 150 tagú alsóház tagjait országos listás arányos rendszerben választják, a bejutáshoz gyakorlatilag egyetlen mandátumnyi szavazat, a szavazatok nagyjából kétharmad százaléka elég. Ezért rendszerint több mint tíz párt jut a parlamentbe, és egyetlen párt sem szerzett többséget, amióta 1918-ban bevezették az arányos választási rendszert.

A holland kormányalakítás jellemzői:

1. Informateur és formateur. A tárgyalásokat kijelölt személyek vezetik. 2012 óta nem az uralkodó, hanem az alsóház jelöli ki őket.
2. Részletes koalíciós megállapodás. A regeerakkoord rendszerint hosszú, részletes szöveg, amely a ciklus kiadási kereteit is rögzíti.
3. Ügyvezető kormány. A tárgyalások ideje alatt a régi kormány demissionair, vagyis ügyvezető kormányként működik, és kerüli a vitatott döntéseket.

A 2017-es választás után 225 napig tartott a kormányalakítás, ami akkor holland rekord volt. A 2021-es választás után ezt is meghaladta: az új kormány 299 nap után, 2022 januárjában lépett hivatalba.

Mit tanulhatunk belőlük?

A két ország példája megmutatja, hogy a hosszú kormányalakítás nem feltétlenül jelent működésképtelen államot. A közigazgatás az ügyvezető kormány alatt is dolgozik, a költségvetés ideiglenes szabályok szerint fut tovább. A hosszú tárgyalás ugyanakkor ára a széles egyetértésnek: minél több pártnak és közösségnek kell megegyeznie, annál tovább tart, és annál részletesebb lesz a végén aláírt megállapodás.