A német koalíciós hagyomány: szerződés, bizottság, konstruktív bizalmatlanság
Németországban 1949 óta szinte minden szövetségi kormány koalíciós volt. A részletes koalíciós szerződés, a koalíciós bizottság és a konstruktív bizalmatlanság a német modell három pillére.
Megjelent:
Németország a koalíciós kormányzás egyik legjobban dokumentált esete. Az 1949-es első szövetségi kormány is koalíciós volt, és azóta néhány rövid átmeneti időszakot leszámítva minden szövetségi kormány több párt együttműködésére épült.
Miért koalíció?
A Bundestag tagjait vegyes rendszerben választják: a választók egyéni jelöltre és pártlistára is szavaznak, a mandátumok aránya pedig a pártlistás szavazatokat követi. A bejutáshoz általában a szavazatok öt százaléka kell. Ez a rendszer ritkán ad egyetlen pártnak abszolút többséget, a kormányalakításhoz ezért szinte mindig koalíció kell.
A kancellár megválasztása
Az Alaptörvény 63. cikke szerint a szövetségi kancellárt a szövetségi elnök javaslatára a Bundestag választja meg, a képviselők többségének szavazatával. A gyakorlatban a szövetségi elnök azt a jelöltet javasolja, akit a koalíciós tárgyalások eredményeként a partnerek közösen támogatnak. A szavazás előtt tehát a megállapodásnak már készen kell lennie.
A koalíciós szerződés
A német Koalitionsvertrag a műfaj egyik legrészletesebb változata. Az utóbbi évtizedekben jellemzően több mint száz oldalas, fejezetekre bontott dokumentumok születtek, amelyek a szakpolitikai programot, a tárcák elosztását és az együttműködés szabályait is rögzítik. A szerződést a partnerpártok testületei hagyják jóvá. Több alkalommal a teljes párttagság szavazott arról, hogy pártja beléphet-e a koalícióba.
A koalíciós bizottság
A ciklus közbeni vitákat a Koalitionsausschuss rendezi, amelyben a pártelnökök, a frakcióvezetők és a kormány vezető tagjai ülnek. A bizottság nem alkotmányos szerv, mégis a német kormányzás egyik legfontosabb döntési fóruma. Itt születnek azok a csomagalkuk, amelyekkel a partnerek a vitás ügyeket lezárják.
Konstruktív bizalmatlanság
Az Alaptörvény 67. cikke szerint a Bundestag csak úgy vonhatja meg a bizalmat a kancellártól, ha egyúttal megválasztja az utódját. Ez a konstruktív bizalmatlansági indítvány. A szabály célja, hogy a parlament ne buktathasson meg kormányt anélkül, hogy új többség állna mögötte. Szövetségi szinten kétszer próbálkoztak vele: 1972-ben sikertelenül, 1982-ben sikerrel, amikor az egyik koalíciós partner másik többséghez csatlakozott. Ugyanezt a megoldást vette át később több ország, köztük Magyarország is.
Nagykoalíciók
Különleges helyzet, amikor a két legnagyobb párt kormányoz együtt. Németországban ilyen nagykoalíció működött 1966 és 1969, 2005 és 2009, valamint 2013 és 2021 között. A nagykoalíció széles többséget biztosít, de a kritikusok szerint gyengíti a parlamenti ellenzéket, és elmossa a választók előtt a fő pártok közötti különbséget.
Elhúzódó tárgyalások
A német kormányalakítás általában gyorsabb, mint a belga vagy a holland, de itt is van kivétel. A 2017. szeptemberi választás után egy négypárti koalícióról folytatott előzetes tárgyalások novemberben megszakadtak, és az új kormány csak 2018 márciusában, csaknem fél évvel a választás után tett esküt. Ez volt a szövetségi köztársaság addigi leghosszabb kormányalakítása.