Könyvespolc: a koalícióelmélet alapművei
Válogatás a koalíciókutatás klasszikus könyveiből a játékelmélettől a nyugat-európai kormányok összehasonlító elemzéséig, rövid ismertetővel.
Megjelent:
Aki mélyebben szeretne elmerülni a koalíciók világában, annak érdemes az alapművekkel kezdenie. Az alábbi válogatás időrendben halad, és mindegyik könyvről leírja, miért fontos. A címeket eredeti nyelvükön adjuk meg, mert a legtöbbjük magyarul nem jelent meg.
Az alapok
John von Neumann – Oskar Morgenstern: Theory of Games and Economic Behavior (1944). A játékelmélet alapműve, amely a többszereplős játékok elemzésével a koalíciók matematikai leírásának is alapot adott. Nem politikai könyv, de nélküle a későbbi modellek nem érthetők.
William H. Riker: The Theory of Political Coalitions (1962). Ebben a könyvben jelenik meg a méretelv: a szereplők a győzelemhez éppen elegendő, minimális koalícióra törekszenek. Évtizedekig ez volt a vita kiindulópontja.
William A. Gamson: „A Theory of Coalition Formation” (1961). Folyóiratcikk az American Sociological Review-ban. A „legolcsóbb” győztes koalíció és a mandátumarányos osztozkodás gondolata innen származik.
A programtávolság korszaka
Robert Axelrod: Conflict of Interest (1970). Az összefüggő koalíció elmélete: a tagok egy politikai skálán egymás mellett állnak.
Abram de Swaan: Coalition Theories and Cabinet Formations (1973). A holland szerző a programbeli kiterjedés minimalizálásával magyarázza a koalíciókat, és az elméleteket nyugat-európai adatokon teszteli.
Lawrence C. Dodd: Coalitions in Parliamentary Government (1976). A kormányok tartósságát vizsgálja, és összekapcsolja a koalíció típusát azzal, hogy mennyi ideig marad hivatalban.
Intézmények és összehasonlítás
Michael Laver – Norman Schofield: Multiparty Government (1990). Áttekintés az európai koalíciós politikáról, a játékelméleti és az empirikus irodalom összefoglalásával.
Kaare Strøm: Minority Government and Majority Rule (1990). Azt magyarázza, miért alakulnak kisebbségi kormányok, és miért lehetnek meglepően stabilak.
Michael Laver – Kenneth A. Shepsle: Making and Breaking Governments (1996). A miniszterek önállóságára épülő modell: a tárcák elosztása maga is programbeli döntés.
Arend Lijphart: Patterns of Democracy (1999). Nem kifejezetten koalíciós könyv, de a többségi és konszenzusos demokráciák összevetése a koalíciós kormányzást tágabb keretbe helyezi.
Wolfgang C. Müller – Kaare Strøm (szerk.): Coalition Governments in Western Europe (2000). Országtanulmányok egységes szempontok szerint: kormányalakítás, koalíciós szerződések, a kormányzás menete és a felbomlás okai.
Kaare Strøm – Wolfgang C. Müller – Torbjörn Bergman (szerk.): Cabinets and Coalition Bargaining (2008). A koalíciós alkuk teljes életciklusának összehasonlító elemzése, sok adattal a nyugat-európai kormányokról.
Hogyan érdemes olvasni?
Kezdőknek a Laver–Schofield-kötetet és a Müller–Strøm-féle országtanulmányokat ajánljuk, mert a modelleket valós kormányokon keresztül mutatják be. Aki az elméleti alapokat keresi, olvassa egymás után Rikert és Axelrodot: a kettő közötti különbségből jól látszik, merre indult el a kutatás a hatvanas évek után.